Alaphelyzet: Szóval van ez a bizonyos őszi szünet, amit - mondjuk legtöbbünknek tudta nélkül, csak ezt nemigen ismerjük be - de nem szabadságoltatnak engem, és a kollégáimat. (Tehát mi úgy hittük, "legálisan" vagyunk jövő héten távol a munkahelyünktől.) Ahhoz, hogy jóvá tegyük ezt a még el nem követett bakit, olyan plusz feladatot kapunk, aminek gyakorlatilag mi választjuk meg a témáját, sőt a formáját is, csak írásos bizonyíték legyen rá, hogy elvégeztük, és hasonló súlya van, mint egy "átlagos" munkanapnak (ha van olyan egyáltalán egy pedagógus életében).
Pro: Tegyünk (végre?) valami hasznosat: építsünk óravázlatot. Reflektáljunk egy megtartott óránkra. Készítsük el a halloweeni/mikulás/karácsonyi műsor tervét előre. AKÁRMI. Csak legyen pedagógiai értéke.
Kontra: Na most a gond nem ez. Megteszem, sőt. Gondolkodom rajta. Tényleg, időt és energiát is szánok rá, pedig tudom, hogy elég volna átdatálni egy korábbi óravázlatom, és szépen rányomni a nyomtatás gombra. Ez az egész azonban annyit ér, mint mikor az ember magán megnyomja a vetítés gombot. Igaztalan, méltatlan, a valós pedagógiai munkához képest smafu, sőt, már-már kamu. Plusz: ha bárki is elolvassa, hát legfeljebb az igazgatónk lesz az, más nemigen.
Ha előre megkaptuk volna, hogy ez és ez a helyzet, így néz ki a munkanaptár, és hát nincs mit tenni, dolgozni kell valahogy, meg valahol, de feltétlen akkor, az őszi szünetben, az ok, azt értem. De most, utolsó előtti pillanatban?
Dolgozzunk.
Pro: Egyébként én magam még csak hét éve tanítok hivatalosan (és komolyan, a mai dolgok után csak egyre zöldebbnek és zöldebbnek érzem a füleimet), ez aláírom, nem olyan sok. Van, aki 20, van, aki lassan 40 éve tanít. Még ifjontiként, meg afféle perverzitásból, illetve esetleg a grafomán, word-imádó énem imád óravázlatot írni. Fene tudja, mit eszem rajta, pláne tudván tudva, hogy a terveim fele valósul csak meg - mostanában viszont már ezt is a tervek közé rakom, és próbálok inkább "bankolni", hogy a fejlesztést az adott pillanat, csoport, hangulat, akármi alapján spontán módosíthassam, ha kell. Na de ez csak én vagyok, s tudom, hogy jópár kollégám nem így van ezzel, nem is hibáztatom őket érte, hiszen számomra is akadnak olyan feladatok, amiket nem szeretek.
Kontra: A kollégáim egyébként ma reggel fájlalták (teljesen érthető módon) először, hogy ez az új feladat miféle hülyeség, meg megaláztatás. És ebben - hát... - némiképp egyetértek. Nem ott, nem így, nem az ember háta mögött kellene hogy megkapja "a beosztását". Jó lenne szemből. Hiszen egy munkaközösségin 20 percet is el bírunk beszélni egymás feje mellett egy problémáról, ami valójában nem is probléma, vagy legalábbis nem a mienk, és meg sem tudjuk oldani, és (bocs), de a legkevésbé sem érint minket. Erről a problémáról meg ma először hallottunk. Na - ne.
És pro: Mondjuk az ilyen feladatok lehetnek hasznosak, így például a köreinkben nem túl sokat emlegetett reflexió - vagy akár a pedagógus reflektív magatartása. (Mondjuk úgy gondolom, hogy a reflektív magatartás megjelenése egy embernél arányos az értelmi, és akár érzelmi intelligenciájával, de ez csak az én véleményem). Az, hogy tudjunk visszafelé is gondolkodni. Némiképp önkritikát gyakorolni. Sőt, írásba is adjuk. Ehhez erő kell, és akarat, és egy nagy adag lelkiismeret.
Kontra: melyik az a pedagógus, aki nem gondolja át legalább egyszer (ha nem ezerszer), amit a munkája során tett, nem tett, mondott, nem mondott, vagy akár csak gondolt??? Melyik emberféle az, aki ilyet mer ilyet feltételezni egyáltalán egy tapasztalt tanítóról, tanárról???
Aki igen, kéremszépen, az egy álszent, szemtelen, szakmaiatlan, lekiismeretlen féreg. Nincs helye az iskolákban, annak környékén, sőt, az iskola szónak sem az ő ajkán. De ez megint csak az én véleményem.
Pro: amiatt megértem a főnököm - akivel egyébként tényleg nyíltan és őszintén közölhetjük, mi ezzel az egésszel a bajunk - hogy valamit az tankerületi főokos asztalára kell tennie (különben őt is, mint anno a BNAG igazgatóját leváltják egy pillanat alatt). Kitalált valamit, amivel talán jól járunk, de nem gebedünk bele az egyébként is bokros teendőink közepette. Nem irigylem most: így két tűz között biztosan nem érezheti kellemesen magát sem velünk, sem a saját főnökeivel szemben.
Még mindig nem értem a hagulati csúcspontra. De majd most.
Az egész kikristályosodása egy szüneti rövidve értekezleten történt, kora délután. Addigra már mindenféle szóbeszéd mérgezte a bagázst. Ott hangzott el, valójában mi az ok, mik a lehetőségek, satöbbi. Talán ha előbb tudjuk meg, mondjuk a munkaközösségi vezetőmtől, valamelyik igazgatóhelyettestől, vagy akár az iskolatitkártól, akkor ez az egész máshogy csapódott volna le. De most már mindegy, egy plusz félnapos idegrombolás már nem számít. Sokkal rosszabbul esik a kollégáim "vérengzése". Történt ugyanis, hogy miután láttam a saját nézőpontomat is, és a tanárkollégák általános visszautsasítását (annak okát: hogy az a feltételezés milyen megalázó, miszerint mi esetleg nem dolgozunk "eleget"), és megláttam a főnököm vergődését, rövidre akartam zárni az egészet, és azt mondtam, hogy ez elmismásolható feladat, nagyon rám förmedtek. Élénken él emlékezetemben egy bizonyos kollegina arca, ahogy kiabál az enyémbe, hogy örül, hogy nekem ilyen egyszerű a dolog. (Nem, nem örül, pláne...) Egy másik, aki nemes egyszerűséggel - hasonló odaszólással - hátat fordított nekem. Nem csak magam miatt, inkább az általános jókedvet siratva mondom ezt el.
Nem véletlenül tértem vissza a Kossuthba. Az iskola családias hangulata, a kollégák lelkiismeretes munkája, az általános pörgés vonzott vissza. Ez ma odalett. Remélem holnap visszakapom a hitem, de már egyre kevésbé remélek. Beszivárgott az iskolába az országot felenyésző káosz, félelem, hatalmaskodás, üres észosztás, az alsóbb meggyötrése és megalázása. Az elnyomásban harag született, és születik.. A minket, pedagógusokat körülölelő hazugságok (béremelési és terhelé-csökkentő blablablablabla) miatt a harag kifelé és befelé is folyik, ömlik, mint a csatornalé, és önti el az országot, S aki csak a szagát érzi, fintorog és undorodik.
Csak mi ezt nem látjuk, mert nincs időnk figyelni rá. Na vissza az óravázlatokhoz.
